Sajtó

    

Letölthető sajtó fotók

Corvina Consort - RGB (JPG 1,23MB)

Corvina Consort - B&W (JPG 761kB)

Corvina Consort 2 - RGB (JPG 3,07MB)

Corvina Consort 2 - B&W (JPG 2,67MB)


A közelmúltban két interjú látott napvilágot Kalmanovits Zoltánnal, a Choralis Constantinus 500 sorozat művészeti vezetőjével, miután múlt novemberben lezárult az esemény-sorozat. 2011. decemberében a Magyar Kurir, 2012. januárjában pedig a Magyar Demokrata folyóirat munkatársainak számolt be az elmúlt három évről. Utóbbiban csak egy töredéke jelent meg a teljes interjúnak, ezért az alábbiakban mindkét írás teljes terjedelmében olvasható.

Interjú - Magyar Kurir

Interjú - Magyar Demokrata

Choc-díj a Corvina Consort új Hungaroton CD-jének

2008.05.26 07:58 - Gramofon

A Le Monde de la Musique francia zenei folyóirat, amely a hanglemez-piac legjelesebb újdonságai közül jutalmaz havonta néhányat, ez év májusi számában a Corvina Consort Hungaroton-kiadványának ítélte a rangos Choc-díjat.
A lemezen Palestrina Priego alla Beata Vergine című, 1594-ben megjelent vallásos madrigálkötete hallható a Kalmanovits Zoltán vezette Corvina Consort előadásában. A Corvina Consortnak ez már a második lemeze, ami Choc-díjban részesült.
A Le Monde de la Musique kritikusa így méltatja a Hungaroton Palestrina-kiadványát:
„A szintén késői Offertóriumokhoz hasonlóan a mester utolsó kötetében megjelent Szent szűzhöz szóló vallásos madrigálok ragyogó, ám szigorú hangvételű kompozíciók. A Corvina Consort a legnemesebb természetességgel formálja meg ezt a zenei világot. (...) Az énekesek könnyed hangképzése kiemelkedő, még a magas fekvésű dallamokat is különösebb erőfeszítés nélkül végig tudják vezetni. Egyhuzamban végig lehet hallgatni az együttes felvételét, rácsodálkozva a megformálás változatosságára.”

 

Francia szakmai díjat kapott a magyar Palestrina-album
Lánchíd Rádió, sze, 2008-05-21 18:33

A Le Monde de la Musique című francia zenei folyóirat díjában részesült a Hungaroton gondozásában közelmúltban megjelent Palestrina album - közölte Hollós Máté, a lemezkiadó igazgatója. A francia szaklap minden hónapban díjazza a hanglemezpiac legjobbnak tartott újdonságait. Májusban a magyar hanglemezcég kiadásában megjelent Palestrina-madrigálokat tartalmazó felvételét ismerte el a Le Monde de la Musique. A lemezen a magyar Corvina Consort ének- és hangszeregyüttes szólaltatja meg a 16. században élt és alkotott olasz zeneszerző kompozícióit.

 

Francia hanglemez-díj a Hungarotonnak
Független Hírügynökség   2008 május 21, szerda 

A Le Monde de la Musique című francia zenei folyóirat díjában részesült a Hungaroton gondozásában közelmúltban megjelent Palestrina album - közölte Hollós Máté, a lemezkiadó igazgatója.
A francia szaklap minden hónapban díjazza a hanglemez-piac legjobbnak tartott újdonságait. Májusban a magyar hanglemezcég kiadásában megjelent Palestrina madrigálokat tartalmazó felvételét ismerte el a Le Monde de la Musique. A lemezen a magyar Corvina Consort ének-és hangszer együttes szólaltatja meg a 16. században élt és alkotott olasz zeneszerző kompozícióit.

 

CHOC-PRIX
Le Monde de la Musique - 2008. május

Az offertóriumok mintájára készült, szintén késői, Szűz Máriához ajánlott spirituális madrigálok, mely Palestrina utolsó kiadott kötetében jelent meg, szigorú fénnyel izzik.
A Corvina Consort frazeálása pompás, modellszerű. A motívumok közötti játék dinamikus kiegyensúlyozottsága érzékletessé teszi az akkordok retorikus felépítést (egyetlen példa a száz közül: a “Cedro gentil” gyönyörűen megoldott vége, melyben ideális tempóban ismétlődik háromszor a motívum). A sorrendet a különböző móduszok egymásutánja határozza meg, széles skálán megjelenítve a magasra illetve mélyre írt darabokat.
Az énekesek itt is kitűnnek könnyedségükkel és igen értékelendő, hogy a sok számú magas darab során a felső szólamok nem fáradnak el. Egyvégtében hallgathatjuk a műveket elbűvölve a zenei nyelvezet változatosságán, anélkül, hogy a legkevésbé is monotonikusnak éreznénk.

 

Palestrina: Priego Alla Beate Vergine – Corvina Consort

A Corvina Consort negyedik Hungaroton-albumán a reneszánsz kórusmuzsika atyjának utolsó – ám eddig fel mégsem vett - művét szólaltatja meg. Palestrina az európai zene egyik legragyogóbb neve, ám mégis érdekes, hogy más, korszakukat meghatározó nagyságokhoz – Bach, Mozart, Beethoven, Brahms – mérve, életműve még máig számos felfedezést rejteget. Ezek egyike, a halála évében, 1594-ben publikált szakrális madrigálok gyűjteménye, amely most első ízben, CD-n is hozzáférhetővé válik. A harminc darabból álló – itt két további, nem régen felfedezett motettával kiegészített - egyházi indíttatású, ám formáját tekintve a reneszánsz madrigál világát képviselő szerzemény füzére az Ószövetségi történetektől a Szűz Máriát dicsőítő énekekig és litániáig terjed. A héttagú, Kalmanovits Zoltán vezényelte Corvina Consort, kiknek korábbi lemezeit igen nagy nemzetközi érdeklődés és elismerő visszhang fogadta, ismét egy érdekes felfedezéssel tesznek gazdagabbá bennünket.

 

Palestrina: Priego Alla Beata Vergine Corvina Consort.
Művészeti vezető: Kalmanovits Zoltán (Hungaroton Classic)

A reneszánsz polifónia halhatatlan mestere, Giovanni Pierluigi Da Palestrina hattyúdala, a Szűz Máriának ajánlott, harminctételes madrigálfüzér méltó betetőzése a zeneszerző évtizedek alatt tökéletesre fejlődött stílusának. A tisztán énekesekre írt, a capella ciklus imádságot fogalmaz meg a Megváltó Anyjához, és egyben a szerző himnusza a nőiség és egyetemes anyaság tiszteletére. A lemez végét két utólag előkerült Mária-litánia teszi még gazdagabbá, és egyben méltóvá a közelgő karácsony szelleméhez.

 

Magyarország egyházzenéje
a középkortól Mátyás király koráig
www.mkkiado.hu HCD324, 2006.

Elmerengek, tekintgetek, révedezek, ajtókat nyitogatok magamban, mögé nézegetek, régi magyarok, meg akik éppen errefelé jártak, templom belsők, ministránsok és reálpolitikusok, Márton püspök a sugárzó páncélban (más hitvallók között, mint rózsa tündökölt Galliában), egyszerűnek vélt falusiak, két kezükben a megkérdőjelezhetetlenség, avagy inkább kérdezhetetlenség és persze István (őt Gáza élete alkonyán István mártír nevezte el az égi küldetés nyomán Istvánnak, anyja méhiben). Ajtók nyílnak maguktól. A temporale vertikumában, a liturgia építőelemei vezetnek át és be a középkori magyar egyház-zenébe, Mátyás királyi bezárólag, a Corvina Consort lemezén.

Az együttesre jellemző természetes interpretáció ezen a felvételen is hallható. A már megszokott tudományos igénnyel formálódó dallamformálások mellett a lemezen hallható strófikus-szerű, egyszerű kifejezés üdítő a fülnek. A zenei anyag is engedi ezt a megközelítést, a faktúra szerkezete nem a végtelenben eloldódó, misztikus rendet alkot, lehetőséget ad egyszerűbb kifejezésre, az egyházi zene közegében. Ez világi-egyházi zene, húsnak és vérnek imája, dinamikus egyháznak és reálpolitikának közege. Nem egyetemes liturgia, a zenei folyamatokat érezhetően színezi a kor ereje. Csak színezi, az egész mögött rejlő univerzalitást nem deformálja és ezt a kétértelmű érintettséget az előadás visszaadja. Világgá váló világ, az egyház teljességében még, elveszésre készülő ártatlanságban. Ezek a hangok, épülő dallam-ívek tetten érik ennek a korszaknak a lelki kettőségeit. Duby üdvözli a Kolostor végén az Egyén (!) megjelenését, az európai kultúrtörténetben, örök fejlődésnek tartva. Más szempontból az egyetemesség elvesztését, a tökéletes teljesség elfelejtését is jelenti mindez. Ki gondolna az individuális jelenségre, ha még érezné a tökéletességet? Tágabb kontextusban erről szól ez a zene. Ami a zenét szeretőnek ajándék, hogy a pozsonyi, budai és zágrábi központokban kialakult liturgikus gyakorlatokba, jelentős kódexekben fennmaradt zenei világba tekinthet be. Műfajilag is tág körből merít a lemez, „a magyar gregoriánum, a korai többszólamúságot idéző orgánum és a korai reneszánsz polifónia” egyaránt megjelenik ebben az előadásban. A világ eseményeit, a liturgiában feldolgozó kor emléke az egyébként, a tridenti zsinat döntése alapján megszüntetett sequentia formájában megénekelt, a Brassói Graduáléban fennmaradt imádság, amely a pogány törökök ellen kéri az Isten segítségét. Nem akármilyen verbális textúrában, szélsőséges képekben, a kor fenyegetettségében, szókimondó harciasságban.
 
Van egy másik dolog, mégpedig amolyan fontos kiegészítés ehhez a lemezhez, illetve a zenéhez. Elgondolkodtam, míg hallgattam a lemezt, hogy mennyire meglepően, szinte szokatlanul erőteljesen magyar és mégis mennyire szokatlanul nem az ez a világ. A zene kifejezi a kor lelkét, a világot, amelyből származik. Ez a zene a sikeres Magyarországról származik, ott fejeződik be a zenei anyag, ahol lényegében az európai történelem írásából kimaradozott ez az ország. Egyre inkább. A liturgikus közeg önmagában biztonságot ad, de a zenei faktúra sugárzása kifejezi mindazt, amit elvesztettünk. Más Magyarországról szól ez a zene és nemcsak a kultúrák mássága miatt, hanem az irányok megváltozásának okán is.     
 
Igazságtalan módon, a kritikai hallgató örök szubjektivitása révén kiemelem az előadásból Andrejszki Judit énekét. A zeni anyag természetes megközelíthetőségében kiemelkedő a formálása, az amúgy szép zenei anyagok érzésekkel, hangi gazdagsággal történő kitárása. Úgy énekelni, mint élni, persze tisztelettudóan, amikor szükség van rá akkor a hang édessé válik, máskor szárnyaló, majd színez szerényen. Élni, énekelni, énekelgetni, egyszerűnek maradni, de nem azért, mert egyszerűek vagyunk, hanem igazából rohadtul bonyolultak és ebben kell rendet teremteni. Erre képes ez az éneklés: ihletően egyszerűnek lenni.
 
Ajtókat nyitogatok, baromi nehéz faajtókat, mint az álomban, odalépek, már előtte feszülnek az izmaim, vajon meg tudom-e mozdítani, hozzáérek, olyan, mint amennyire egy felhő lehet nehéz, valószínűtlenné vált tömegek, hangtalanul kitárul ez az egyébként még látszatra baromi nagy faajtó, mögötte falvak, templomok, Buda, Pozsony, Visegrád, egymás után tárom fel ezeket az ajtókat, vagy tár fel engem a zene, valószínűtlenül könnyű vagyok. Egyik ajtó a másik után, a legutolsó mögött üres cella. Csak egy láthatatlan angyal ül ott, meg Márton püspök a sugárzó páncélban (más hitvallók között, mint rózsa tündökölt Galliában) védik Magyarországot, a török ellen. Egyházi-világi zene ez.
www.hzo.hu

 

SALAMONE ROSSI: The Songs of Solomon
sacred vocal works in Hebrew
Hungaroton Calssic 2006. (HCD32350)

A Corvina Consort harmadik Hungaroton CD-jén a Monteverdi-kortárs olasz zsidó zeneszerző, Salamone Rossi héber nyelvű szakrális zenéjéből kínál válogatást. E művekből egyébként már az idei Tavaszi Fesztiválon, az Ars Nova koncertjén élőben is ízelítőt kaphattunk.

A Kalmanovits Zoltán vezette Corvina Consort nemzetközi tekintetben is rangot vívott ki eddigi tevékenységével, így felfedezésszámba menő, világelső lemezfelvételük újból hivatott az együttes presztízsét igazolni. Rossi héberül énekelt, zsinagógai szolgálatra megkomponált, a capella zsoltárfeldolgozásai a humanizmus korának érdekes dokumentumai.

A tizenkilencedik századig ugyanis nem tudunk olyan zsidó vallású zeneszerzőről, aki a korának itáliai nemesi udvaraiban is elismert Salamone Rossihoz hasonló presztízzsel működhetett volna. A Gonzagák mantovai udvarában szolgáló zsidó komponisták közül is kiemelkedő Rossi, bár héber szöveget komponált meg, de lényegében idomul korának zenei nyelvezetéhez.

Tevékenysége merész újításként hatott az 1500-as 1600 évek fordulóján, mikor a zsidó közösségek még őrizték több ezer éves zenei hagyományaikat istentiszteleteiken. Így aztán inkább a mai zenehallgatókra hagyományozott felfedezéssé lettek, semmint élő hagyománnyá.
www.hiros.hu

 

A fiatal énekesekből álló Corvina Consort ismét kuriózum-értékű lemezzel jelentkezik. Salamone Rossi – Salamon énekei című lemezükön héber nyelvű vallásos énekek hallhatók.
A Kalmanovits Zoltán vezette Corvina Consort 1999-ben megjelent Lassus-lemeze elnyerte a francia Le monde de la musique folyóirat Choc-díját, az Ausztriai Margit énekeskönyvéből, illetve Claude Le Jeune vokális műveiből készített Hungaroton-lemezeket pedig a rangos internetes portál, a medieval.org választotta a 2001-ben és 2004-ben megjelent tíz legjobb hanglemez közé. A Corvina Consort vezette együttes ezúttal a 16-17. századi zene egyik különleges szegmensével ismerteti meg be a nagyközönséget. A nagy múltú zsidó családba született, majd a mantovai Gonzaga-család szolgálatában állt Salamone Rossi héber nyelvű gyűjteményét keltik életre, amely zsoltárokat és himnuszokat tartalmaz zsinagógai használatra.
www.fidelio.hu
www.kultura.hu

medieval.org

Claude le Jeune: Airs & Pseaumes
Corvina Consort / Kalmanovits Zoltán
Hungaroton Classic (HCD32189)

Retkes Attila
Magyar Hírlap
Gramofon
2004-07-31

Agricola, Le Jeune és Banchieri művei
A:N:S Chorus, Corvina Consort,
Ars Renata
Hungaroton Classic

Egy ismert muzsikus a közelmúltban – nem interjúban, csak magánbeszélgetésben – úgy fogalmazott, ha az úgynevezett nemzeti kulturális alapintézményeknek juttatott költségvetési milliárdok mellett a kormány évente százmillió forinttal támogatná a régizenét, Amszterdam mellett Budapest lehetne a korhű zenei előadó-művészet európai fővárosa. Ez az összeg nem több, mint egy átlagos vidéki szimfonikus zenekar éves büdzséjének fele. Sok igazság lehet a művész szavaiban, hiszen a magyar "régizenészek" – vagyis a középkori, reneszánsz, barokk és bécsi klasszikus zene autentikus előadására törekvő szólisták és együttesek – több évtizedes hátrányt ledolgozva jelentős eredményeket értek el az elmúlt időszakban. Több támogatást érdemelne tehát a historikus zenei irányzat, hogy végre kimozdulhasson periferiális helyzetéből. Ezért is jó hír, hogy a Hungaroton három CD-újdonsága olyan művészi csoportoknak teremt lehetőséget a bemutatkozásra, amelyek hosszú évek óta komolyan és következetesen dolgoznak, de mégis csupán a legszűkebb szakmai körben ismertek. Az általuk megszólaltatott kompozíciók – Alexander Agricola, Claude Le Jeune és Adriano Banchieri művei – is kívül esnek napjaink hangversenytermi repertoárján: mindhárom felvétel világpremier.
A XV. században élt németalföldi mester, Agricola két miséjének előadására az A:N:S Chorus vállalkozott, akik már korábban is készítettek egy Agricola-albumot. A Bali János vezetésével, tizenegy éve működő A:N:S – mely a korabeli gyakorlatnak megfelelően kizárólag férfiakból áll – a reneszánsz vokális művészet rejtett remekműveire specializálódott; évente csupán néhány koncertet adnak, de minden egyes fellépésre a források gondos tanulmányozásával és legalább tizenöt-húsz próbával készülnek fel. Ez az igényesség, stílusismeret és kiérlelt előadásmód mindvégig érezhető a produkcióban, ami egyébként nem könnyű hallgatnivaló: szigorúan szerkesztett tételek láncolata, olyan rejtett szépségekkel, amiket először csak a "beavatottak" fedeznek fel. Érdemes rászánni az időt, és többször végighallgatni: újabb és újabb kincsek kerülnek elő a genti zeneköltő műhelyéből.
Az Agricolánál egy évszázaddal későbbi, termékeny és saját korában népszerű francia komponista, Le Jeune művei viszont már első hallásra is élvezhetők. Két-, három-, négy- és ötszólamú air-jeinek sorozata (1608) – az antik versmértékekből kiinduló, változatos ritmusképleteivel, szépen formált dallamaival, humanista szellemiségű szövegeivel – pompás muzsika. A világias "áriákat" némiképp ellenpontozzák Le Jeune zsoltárfeldolgozásai, amelyekben ő is igyekezett jobban megfelelni a kor liturgikus szabályrendszerének. Kalmanovits Zoltán énekesekből és hangszeresekből álló együttese, a Corvina Consort mindvégig megállja a helyét; a külföldi fesztiválokon is sikerrel szereplő ifjú muzsikusok pontosan ismerik és érzik a késő reneszánsz zenét.
A harmadik kiadvány azért különleges, mert az 1600 körüli időszak jeles itáliai mestere, Banchieri – bencés szerzetes létére – elsősorban a világi műfajokban jeleskedett, ezúttal viszont latin nyelvű egyházi sorozata, a huszonegy tételre tagolható Sinfonie Ecclesiastiche csendül fel az Ars Renata Énekegyüttes (művészeti vezető: Virágh László), a Sonatores Pannoniae fúvósai és az Ars Longa Kamaraegyüttes koprodukciójában. Ez az interpretáció korántsem olyan meggyőző, mint a másik kettő: technikailag és intonációban ugyan rendben van, de vontatott, töredezett, néha apró mozaikokra esik szét. Az ismeretlen Banchieri-ciklus felkutatása és előadása ennek ellenére is dicséretes vállalkozás.

 

Claude Le Jeune: Airs et Pseaumes - Corvina Consort

2004.07.21. szerda, 12:10

A Corvina Consort három évvel ezelőtti debütálása Hungoraton lemezen igen jól sikerült: az akkor Pierre de la Rue dalaiból készített válogatás nagy nemzetközi figyelmet és sikert hozott. Új CD-jük ehhez képest közel száz évvel repít előre az időben, bár lényegében stiláris tekintetben a megkezdett sort folytatják: elfelejtett reneszánsz chansonokat fedeznek - és fedeztetnek fel.

Tehát adott egy jó kezdet a Corvina Consort esetében, mely már önmagában is felkelti a korhű hangszeres előadásmód iránt nyitott zenehallgató figyelmét, s adott egy kevéssé ismert, ámde századában az akkori világ egyik meghatározó európai országában az egyik legjelentősebb és legtermékenyebb szerzőként tisztelt komponista: Claude Le Jeune. Minden adott hát egy izgalmas és egyben szórakoztató lemezhez.

Kezdjük Claude Le Jeune-nel, illetve a korral melyben alkotott. Elismert és sikeres szerzője volt egy vallásháborúktól szenvedő Franciaországnak, mely fortyogó, átalakuló, békétlen mivoltában aligha mondható hogy mai értelmezésünkben kedvezett volna a művészeteknek, az alkotásnak, vagy az emberi létezésnek. Le Jeune, lévén hívő hugenotta, igen változatos és kalandos életet kellett hogy megéljen ebben a XVI. században.

A néha közvetlen létét is fenyegető borzalmak ellenére Claude Le Jeune itt hallható művei azonban egyértelműen a reneszánsz szellemet és (főképpen udvari) hagyományokat követik. Chansonokat - vagyis a reneszánszban kedvelt szerelmes és moralizáló dalokat hallunk, s érdekesképpen a világi és vallásos tárgyú énekek éppen csak szövegükben különböznek egymástól, dallamiságukban vagy drámaiságukban alig.

Le Jeune-nél egy mély epekedés éppolyan tartalmat nyer: legyen szó világi vagy égi célról. Ez persze aligha az egyébiránt kiváló (és vallását a szorongattatásban és a menekülésben is megtartó) szerzőt, sokkal inkább a korában uralkodó hagyományt jellemzi. Így van ez az itt felvett: 3, 4, 5 és 6 szólamú dalokat, illetve kálvinista zsoltárokat közreadó két kötet esetében is, melyek egyébként csak szerzőjük halála után, posztumusz láttak napvilágot.

A Corvina Consort nagyon nagy lelkesedéssel és felkészültséggel vezet be Le Jeune világába bennünket: akár a praxis, akár az énekelt vagy hangszeres megvalósítás szempontjából vizsgáljuk a felvételt. Kihozzák azt a szépséget és feszültséget, melyeket ezek a miniatűrök megengednek az előadónak. Szórakoztatnak s közben elhitetik hogy kár hogy eddig nem ismertük Claude Le Jeune alkotói világát. Úgy gondolom a szándék és a megvalósítás magas fokon találkozott, méltó folytatásaképpen előző albumuknak.

 

Pierre de la Rue: Chansonok Ausztriai Margit albumából - Corvina Consort

2004.05.17. hétfő, 11:47

A XV. századi udvari zene jól reprodukálható és igen szép példája Németalföld helytartójának, Ausztriai Margitnak énekes albuma. A kíséretes dalok a reneszánsz udvari költészet gyöngyszemei, melyek középpontjában persze a szerelmes vágyakozás áll. E tekintetben nem sokat fejlődtek a slágerek az elmúlt közel hatszáz év alatt...

Ausztriai Margit korának kivételes személyisége volt, aki nő létére mind politikai, mind kulturális téren ki tudott emelkedni kortársai közül. Udvarának vendége volt többek között Erasmus, Cornelius Agrippa, sőt a később VI. Hadrianként pápai trónra emelt Utrechti Adrianus, vagyis Adriaan Florent. Éles eszű, ragyogó szellemiségű asszonyként uralkodott és ezt, valamint előkelő származását udvartartása s annak színvonala is jelezte. Ezek a dalok is ott születtek, s a mai napig Belgiumban őrzik eredetiben őket.

A Chansonok nem feltétlenül veretes versekből íródtak - bár e korban a költők elsőbbséget élveztek a zeneszerzőkkel szemben. Szerelmes vágyakozás a témájuk, s ma már inkább csak amiatt figyelemre méltók, hogy de la Rue zenésítette meg őket. Ezzel együtt egy virágzó kor szép lenyomatai, a Corvina Consort apró részletekre is figyelő, korhű előadásában pedig igazán kellemes meghallgatni őket.

 

Hungaroton-sikerek

[2002.02.05.]  - Magyar Nemzet

Pályája egyik legsikeresebb esztendejét tudja maga mögött a Hungaroton – jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Hollós Máté, a kiadó ügyvezető igazgatója. A nemzetközi szaklapokban minden eddiginél több díjat besepert Hungaroton kiadói tevékenységében változatlanul azokat a mennyiségi és minőségi tendenciákat követi, melyek az elmúlt években kialakított profilt jellemezték.

A lemezcég a 2001. esztendőben 172 kiadvánnyal képviseltette magát a piacon, ebből a Classic márkában 107 jelent meg. Tavaly a következő díjakat nyerték el: Diapason d’or kitüntető címet a Bartók zongorázik albumért, a Repertoire folyóirat előadói díját a Cage ütőhangszeres művei sorozat két CD-jéért, a Le Monde de la Musique folyóirat CHOC-díjjal tüntette ki az Obrecht miséit tartalmazó albumot, valamint Szigeti József és Bartók Béla 1940-es washingtoni hangversenyének CD-felvételét. Internetes elismerésekben sem volt hiány: az Év Középkori és Reneszánsz Felvételei 2001 – címben részesült az A:N:S Kórus felvétele Agricol miséivel, valamint a Pierre de la Rue-dalokat bemutató kompaktlemez a Corvina Consort előadásában.

A szakma itthon is megkülönböztetett figyelemmel kíséri a Hungaroton kiadványait és értékeli a kimagasló eredményeket: Liszt Ferenc Nemzetközi Hanglemez Nagydíjat adományoztak Liszt összes hegedű-zongora művének felvételéért Kelemen Barnabásnak és Bogányi Gergelynek, a Gramofontól Király Csaba CD-je, a Liszt orgonára és zongorára is megkomponált műveit bemutató korong kapta az Év komolyzenei lemeze címet. Három évvel az előző siker után, januárban ismét MIDEM Klasszikus Zenei Díjban részesült a Hungaroton, melyet a Bartók Béla- összkiadás (29 CD) mint a legjobb különleges kiadvány érdemelte ki.

Kálmán Gyöngyi

 

Régi francia rondók
[2002.01.08.]  - Magyar Nemzet

Évszázadok egyházi és világi zenéjét játszó ének- és hangszeregyüttes a Corvina Consort (művészeti vezető: Kalmanovits Zoltán).

Most újabb világelső CD-felvétellel rukkolt elő: Ausztriai Margit sanzonalbumának néhány darabját rögzítették a Hungarotonnál. Ausztriai Margit kora kiváló politikus nőalakja, 1501 után II. Philibert savoyai herceg feleségeként a Pont d’Aui kastélyban uralkodott. 1507-től Károly herceg, a későbbi V. Károly császár németalföldi helytartója volt. Margit udvarában tudósok, humanisták, művészek adták egymásnak a kilincset, köztük Erasmus és Albrecht Dürer. Az uralkodónő maga is művelője volt a művészetnek, festett, énekelt, klavikordon játszott. Íróként és költőként is jeleskedett, dalgyűjteménye nem egy darabjának ő maga írta a szövegét. A rondó formában készült dalok zeneszerzője Pierre de la Rue, a XV. és XVI. század fordulójának egyik legismertebb muzsikusa, népszerű udvari komponistája, aki kéttucatnyi motettáját, 31 miséjét és mintegy 30 világi művét hagyományozta ránk. A több mint egyórányi, instrumentális opusokat is bemutató zeneanyag zenetörténeti kuriózum, s inkább a gyűjtők hangtárába kívánkozik.
[...]

Kálmán Gyöngyi

 

"Az internet legrangosabb középkori és reneszánsz zenével foglalkozó honlapja 2001-ben a Bali János vezetésével működő Ars Nova Secunda (A. N. S.) Kórus és a Kalmanovits Zoltán vezette Corvina Consort lemezét is az év legjobb tíz CD-je közé sorolta. A két felvételen Agricola (Missa Malheur me bat, Missa In minen sin), illetve Pierre de la Rue művei hallhatók (Hungaroton 32011 és 32018)."
Muzsika 2002. február, 45. évfolyam, 2. szám, 2. oldal
Az év legjobb reneszánsz lemezei

"Az ötödik hangverseny (szeptember 22.) igazi különlegesség volt: a Kalmanovits Zoltán vezette Corvina Consort Orlando di Lasso Szent Mihály-napi vesperását szólaltatta meg. Az előadóktól és a közönségtől egyaránt nagy figyelmet és összpontosítást igénylő mű a szakralitás legtisztább közösségi élményével ajándékozta meg a sorozat záróestjének résztvevőit."
Muzsika 2001. november, 44. évfolyam, 11. szám, 42. oldal
Richter Pál: Esti kamarazene
Koncertek a Duna-kanyarban

 

OFFICIUM IN NATIVITATE DOMINI

A második Lassus-felvétel, a Corvina Consort korongja, Magyarországról érkezett. Nem tudom, sok olvasó mennyire könnyen jut majd hozzá ezekhez a felvételekhez, de a fájlban szerepel »vásárlási információ« alatt egy e-mail cím; érdemes megkeresni őket annak, akit érdekel a késő 16. századi polifónia, különösen a súlyosabb liturgikus műfajok. Az előadás igen tiszta kifejezésű, árnyalt vokális tónusokkal, világos, szólamonkénti egy énekhanggal. Az előadás a lehető legmeggyőzõbb ebben az egyértelmű, de mélyen átérzett zenében.
Todd McComb - february 2001.

Malcolm Galloway

Classical London - 2001. május

 

OFFICIUM DEFUNCTORUM

Orlando di Lasso - Lectiones sacrae novem ex libris hiob

Officium Defunctorum

Emede Production MDP-001

The Corvina Consort

A Corvina Consort új lemezt jelentetett meg a XVI. századi Orlando di Lasso zenéjével. A lemez a Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob című ciklust tartalmazza, a hivatalos gyásszertartás egyszólamú anyagába ágyazva. Bár a szólisztikus részekhez sokan túlzónak találhatják az akusztikát, ez egy érdekes és élvezetes felvétel, és felkelti az érdeklődést az együttes további felvételei iránt.
Malcolm Galloway
Classical London - 2000. április

 

Az általunk ismeretlen magyar együttes, a Corvina Consort váltakozva gregorián tételeket illetve Lassus többszólamú műveit énekli a halotti liturgiában. Az egyszólamú gregorián énekek különösen jól kidolgozottak. A polifónia valamelyest egyenetlen és nem elég áttetsző. Az egész éneklés meglehetősen közvetlen (direkt), ami a felvételi technika által további hangsúlyt kap. Mégis úgy tûnik, az együttes lehetõségeket rejt magában, és kellően jó vezetés mellett bizonyosan hallat még magáról.
Herman Baeten
Musica Antiqua /Belgium/ - 2000. február

 

LASSUS Roland de
1532-1594
Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob
Corvina Consort: Ágnes Pintér (soprano), Károly Pászti (alto), Zoltán Kalmanovits (ténor), András Demjén (basse)
1 CD Emendé Production MDP-001

Lassus két ízben zenésítette meg a Jób könyvébõl vett lectiókat. Az első verzió, melyet az 1560-as években komponált, több mint 30 éve már megjelent lemezen a Raphael Passaquet énekegyüttessel (Harmonia Mundi), továbbá nemrégiben a Cori Spezzati együttessel (Chamade), melynek vezetője Olivier Opdebeeck. A másodikból, melyet 1582-ben adott ki Münchenben, tudomásunk szerint sosem készült felvétel. Annál inkább köszönthetjük most a Corvina Consort előadását, mely elejétõl végéig érdekfeszítő, és a mesterművet a zenei szépség rendkívüli fokára emeli. Lassus zenei szövete itt sokkal inkább homofón, mint az első megzenésítésben. A szöveg lappangó erejét nem tudnák igazán megmutatni az önálló, gyakran ellentétes szólamvonalak, de így, a homofónia által a tiszta harmóniák váltakozásának művészete minden mozgást szívettépően kiemel. Egy olyan énekegyüttesben, ahol egy énekes egy szólam, ez különösen szükséges a nüanszok és tempók homofonitásához. A Corvina Consort ezt tökéletesen valósítja meg. A bőséges basszus lehetővé teszi az akkordok megzengetését, miközben a másik három szólam természetes jegyei létrehozzák a legszebb együtthangzást. A választott tempók, azonkívül egy hosszú munka eredményeként létrejött alapos tudást mutatnak és biztosítanak arról, hogy fontos azokat végig megtartani a szöveget skandáló előadás érdekében. Azt kívánjuk, hogy az együttes ritka értékeit más művek előadásakor is megőrizze, kivéve egy mulatságos hibát, az angol bemutató szövegben, ahol a mű 1582-es kiadásánál a kiadó Adam berg neve helyett Alban Berg szerepel. Ettől eltekintve fenntartások nélkül ajánljuk figyelmükbe.
Marc Desmet
Le Monde de la Musique - 1999. október

"Choc" - díj: a hónap legjobbnak ítélt lemezei kapják a párizsi folyóirat kritikusaitól.

Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob

Officium Defunctorum

Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob

Corvina Consort - Zoltán Kalmanovits

Emendé Production MDP 001

Ez Lassus harmadik és utolsó Lectio feldolgozása, valamennyi négy szólamban, megjelent 1582-ben Münchenben. A Jób könyvéből vett szövegekre komponált második Lectio. E műfajban a szerző stílusának legnyilvánvalóbb folytatása az 1588 és 1585 között írt 4 és 5 szólamú Lamentatio feldolgozás. Lassus 1582-ben írta négy Passiója közül az utolsó kettőt, vagyis nyilvánvalóan jelentős év volt ez liturgikus zenei termése szempontjából. Ezek közül egyet sem említenek a korai Lassus-tanulmányok, ezért művészetének ez a hatalmas területe viszonylag elhanyagoltnak tekinthetõ. Jelen műsorban Lassus Lectio-i liturgikus kontextusba ágyazza, gregorián tételekkel váltakozva szólalnak meg. Az előadásmód igen vllágosan kifejezett, komor (grave) hangvételű, tiszta, szólamonként egy énekes felosztásban. Ennek a kiváló (distinguished) koncert repertoárral rendelkezõ magyar együttesnek ez az elsõ felvétele.
Todd M. McComb
Medieval Foundation

 

Lassus - Officium defunctorum, Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob
Corvina Consort 62'48''
Emendé Production MDP-001

Rendkívül attraktív lemez. Lassus bármelyik négyszólamú, liturgikus környezetben előadott Rekviem előadása figyelemet érdemel, ám amikor a többszólamú- és gregorián tételeket olyan hitelt érdemlő módon éneklik, mint itt, az eredmény egy olyan lemez, amely egyaránt fontos és élvezetes. A Corvina Consort négy énekesének remekül koncentrált hangja van és kiváló érzéke a zenei anyaghoz. Nem utánozzák vakon a megszokott "nyugati" Lassus-olvasatot, de rendkívüli frissességet és életerőt visznek a viszonylag egyszerű zenei anyagba. Örömmel hallani a magyar régi zenélés nagykorúvá válását lemezen -- az elmúlt tizenöt év élőzenei előadások ismeretében --, és örömmel látni, hogy a lemez a Soros Alapítvány -- mint Magyarország kapitalista átalakulásának egyik legígéretesebb eredménye -- anyagi támogatásával jött létre. Kevés kétség lehet afelől, hogy az ilyen pénzügyi ösztönzés lehetővé fogja tenni ennek és más együttesek számára, hogy kiteljesedjenek, és biztos vagyok benne hogy eredményeik stimulálóak és gondolatébresztőek lesznek.
Early Music Review, 1999. Június

 

Új Zenei Újság
1998. november 7.

Kritika a Corvina Consort "Officium Defunctorum" című,

Orlando di Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob 1580-1582

ciklusát bemutató hangversenyéről. /1998. november 1., Kapucinus templom/

"A Corvina Consort ez alkalommal rendkívül kevés taggal, mindössze Pintér Ágnes, Pászti Károly, Demjén András és a művészeti vezető Kalmanovits Zoltán négy fõs együttesével lépett fel. Ezt a visszafogott hangzást eredményező szerény létszámot mindenképpen indokolta a megszólaltatandó egyetlen mű: "Orlando di Lasso: Új szentleckék Jób-könyvéből" ciklusa is, különösképp, mivel az előadók azt a halotti zsolozsma gregorián tételeivel egészítették ki. A műsor ily módon, immár igencsak hosszúra duzzadt teljes szövegét, egyébként a jelenlévő hallgatók kézhez kapták ugyan, de bizonyára, épp a tekintélyes terjedelem miatt sajnos csak magyar fordításban. S bár én valamikor "anno" tanultam némi latint, a szöveg részletekbe menő követése, ha nem is lehetetlennek, de legalábbis nehézkesnek, a zenére való odafigyelést gátló erőfeszítésnek bizonyult. Hamarosan feladtam hát a küzdelmet és megpróbáltam az előadást a szövegtől függetlenül, pusztán zeneként hallgatni. S jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy az est így is maradandó élménynek bizonyult. Sokáig emlékezni fogok például arra a méltóságteljesen hullámzó ritmusra, mellyel - kicsit több mint egy óra alatt - a szólóénekkel, az unisonóban, illetve a valóban többszólamúan megszólaltatott részek állandó váltakozásából kirajzolódott. Sőt, ezen a nagyléptékű hullámzáson belül felfedezhettünk finomabb árnyalatokat is. A polifón szakaszok gyakorta változó számú szólammal élő áttört szövését, vagy a két-, három-, illetve - mikor végső csillogásként a szoprán is belépett - négyszólamú unisonók izgalmas színhatásait. Aztán, ahogyan telt az idő, egyre inkább egy másik - előbbi izgatottságommal tulajdonképpen ellentétes érzés kerített hatalmába - a monotónia varázsa. Ne értsenek félre, ezzel a kifejezéssel egyáltalán nem az unalom szót próbálom udvariasan körülírni! Itt valóban varázslatról van szó. Arról a varázslatról, melyet bizonyára már a XVI. században is éppen úgy éltek át a latinul nem értő hívők, mint manapság, s amely e korábbi évszázadokban - párosulva a templomok mindnyájunkat máig lenyűgöző belső díszítettségével - az egyház megfellebbezhetetlen tekintélyének talán legfőbb lélektani támasza volt. A pompa végtelensége, a liturgia emberfeletti, ellenállhatatlan gépiessége törvényszerűen alázatot kelt. Épp ezáltal teszi lehetővé a közeledést Istenhez. Akik csupán azért jöttek el vasárnap este a Kapucinus templomba, hogy meghallgassák Lasso - Magyarországon eddig teljes ciklusként még soha elő nem adott - Jób-lekcióit, talán kicsit csalódottan távoztak. A Lasso által komponált többszólamú tételek a teljes műsor csak, mintegy harmadát tették ki, és inkább a szerző madrigáljain nevelkedett fülünk számára ezek a művek, komorabb hangvételüknél fogva - dacára a jó előadásnak - nem is tűnhettek annyira izgalmasnak. Akik viszont nem csupán a többszólamú, de az ezek foglalatául szolgáló egyszólamú gregorián tételeket is nyitott füllel hallgatták, ezen az estén megérezhettek valamit a zsolozsmázás - legtöbbünk számára már csaknem ismeretlen - misztériumából. És múlt vasárnap, Mindenszentekkor, Halottak napja előestéjén ez talán mindenfajta bemutatónál fontosabb lehetett."