Hírlevél

Koncertjeink



"Choc" - díj: a hónap legjobbnak ítélt lemezei kapják a párizsi folyóirat kritikusaitól

Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob

Officium Defunctorum

Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob

Corvina Consort - Zoltán Kalmanovits

Emendé Production MDP 001

Ez Lassus harmadik és utolsó Lectio feldolgozása, valamennyi négy szólamban, megjelent 1582-ben Münchenben. A Jób könyvéből vett szövegekre komponált második Lectio. E műfajban a szerző stílusának legnyilvánvalóbb folytatása az 1588 és 1585 között írt 4 és 5 szólamú Lamentatio feldolgozás. Lassus 1582-ben írta négy Passiója közül az utolsó kettőt, vagyis nyilvánvalóan jelentős év volt ez liturgikus zenei termése szempontjából. Ezek közül egyet sem említenek a korai Lassus-tanulmányok, ezért művészetének ez a hatalmas területe viszonylag elhanyagoltnak tekinthetõ. Jelen műsorban Lassus Lectio-i liturgikus kontextusba ágyazza, gregorián tételekkel váltakozva szólalnak meg. Az előadásmód igen vllágosan kifejezett, komor (grave) hangvételű, tiszta, szólamonként egy énekes felosztásban. Ennek a kiváló (distinguished) koncert repertoárral rendelkezõ magyar együttesnek ez az elsõ felvétele.
Todd M. McComb
Medieval Foundation


Új zenei újság

Kritika a Corvina Consort "Officium Defunctorum" című,

Orlando di Lasso: Lectiones sacrae novem ex Libris Hiob 1580-1582

ciklusát bemutató hangversenyéről. /1998. november 1., Kapucinus templom/

"A Corvina Consort ez alkalommal rendkívül kevés taggal, mindössze Pintér Ágnes, Pászti Károly, Demjén András és a művészeti vezető Kalmanovits Zoltán négy fõs együttesével lépett fel. Ezt a visszafogott hangzást eredményező szerény létszámot mindenképpen indokolta a megszólaltatandó egyetlen mű: "Orlando di Lasso: Új szentleckék Jób-könyvéből" ciklusa is, különösképp, mivel az előadók azt a halotti zsolozsma gregorián tételeivel egészítették ki. A műsor ily módon, immár igencsak hosszúra duzzadt teljes szövegét, egyébként a jelenlévő hallgatók kézhez kapták ugyan, de bizonyára, épp a tekintélyes terjedelem miatt sajnos csak magyar fordításban. S bár én valamikor "anno" tanultam némi latint, a szöveg részletekbe menő követése, ha nem is lehetetlennek, de legalábbis nehézkesnek, a zenére való odafigyelést gátló erőfeszítésnek bizonyult. Hamarosan feladtam hát a küzdelmet és megpróbáltam az előadást a szövegtől függetlenül, pusztán zeneként hallgatni. S jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy az est így is maradandó élménynek bizonyult. Sokáig emlékezni fogok például arra a méltóságteljesen hullámzó ritmusra, mellyel - kicsit több mint egy óra alatt - a szólóénekkel, az unisonóban, illetve a valóban többszólamúan megszólaltatott részek állandó váltakozásából kirajzolódott. Sőt, ezen a nagyléptékű hullámzáson belül felfedezhettünk finomabb árnyalatokat is. A polifón szakaszok gyakorta változó számú szólammal élő áttört szövését, vagy a két-, három-, illetve - mikor végső csillogásként a szoprán is belépett - négyszólamú unisonók izgalmas színhatásait. Aztán, ahogyan telt az idő, egyre inkább egy másik - előbbi izgatottságommal tulajdonképpen ellentétes érzés kerített hatalmába - a monotónia varázsa. Ne értsenek félre, ezzel a kifejezéssel egyáltalán nem az unalom szót próbálom udvariasan körülírni! Itt valóban varázslatról van szó. Arról a varázslatról, melyet bizonyára már a XVI. században is éppen úgy éltek át a latinul nem értő hívők, mint manapság, s amely e korábbi évszázadokban - párosulva a templomok mindnyájunkat máig lenyűgöző belső díszítettségével - az egyház megfellebbezhetetlen tekintélyének talán legfőbb lélektani támasza volt. A pompa végtelensége, a liturgia emberfeletti, ellenállhatatlan gépiessége törvényszerűen alázatot kelt. Épp ezáltal teszi lehetővé a közeledést Istenhez. Akik csupán azért jöttek el vasárnap este a Kapucinus templomba, hogy meghallgassák Lasso - Magyarországon eddig teljes ciklusként még soha elő nem adott - Jób-lekcióit, talán kicsit csalódottan távoztak. A Lasso által komponált többszólamú tételek a teljes műsor csak, mintegy harmadát tették ki, és inkább a szerző madrigáljain nevelkedett fülünk számára ezek a művek, komorabb hangvételüknél fogva - dacára a jó előadásnak - nem is tűnhettek annyira izgalmasnak. Akik viszont nem csupán a többszólamú, de az ezek foglalatául szolgáló egyszólamú gregorián tételeket is nyitott füllel hallgatták, ezen az estén megérezhettek valamit a zsolozsmázás - legtöbbünk számára már csaknem ismeretlen - misztériumából. És múlt vasárnap, Mindenszentekkor, Halottak napja előestéjén ez talán mindenfajta bemutatónál fontosabb lehetett."