2004.07.21. szerda, 12:10

A Corvina Consort három évvel ezelőtti debütálása Hungoraton lemezen igen jól sikerült: az akkor Pierre de la Rue dalaiból készített válogatás nagy nemzetközi figyelmet és sikert hozott. Új CD-jük ehhez képest közel száz évvel repít előre az időben, bár lényegében stiláris tekintetben a megkezdett sort folytatják: elfelejtett reneszánsz chansonokat fedeznek - és fedeztetnek fel.

Tehát adott egy jó kezdet a Corvina Consort esetében, mely már önmagában is felkelti a korhű hangszeres előadásmód iránt nyitott zenehallgató figyelmét, s adott egy kevéssé ismert, ámde századában az akkori világ egyik meghatározó európai országában az egyik legjelentősebb és legtermékenyebb szerzőként tisztelt komponista: Claude Le Jeune. Minden adott hát egy izgalmas és egyben szórakoztató lemezhez.

Kezdjük Claude Le Jeune-nel, illetve a korral melyben alkotott. Elismert és sikeres szerzője volt egy vallásháborúktól szenvedő Franciaországnak, mely fortyogó, átalakuló, békétlen mivoltában aligha mondható hogy mai értelmezésünkben kedvezett volna a művészeteknek, az alkotásnak, vagy az emberi létezésnek. Le Jeune, lévén hívő hugenotta, igen változatos és kalandos életet kellett hogy megéljen ebben a XVI. században.

A néha közvetlen létét is fenyegető borzalmak ellenére Claude Le Jeune itt hallható művei azonban egyértelműen a reneszánsz szellemet és (főképpen udvari) hagyományokat követik. Chansonokat - vagyis a reneszánszban kedvelt szerelmes és moralizáló dalokat hallunk, s érdekesképpen a világi és vallásos tárgyú énekek éppen csak szövegükben különböznek egymástól, dallamiságukban vagy drámaiságukban alig.

Le Jeune-nél egy mély epekedés éppolyan tartalmat nyer: legyen szó világi vagy égi célról. Ez persze aligha az egyébiránt kiváló (és vallását a szorongattatásban és a menekülésben is megtartó) szerzőt, sokkal inkább a korában uralkodó hagyományt jellemzi. Így van ez az itt felvett: 3, 4, 5 és 6 szólamú dalokat, illetve kálvinista zsoltárokat közreadó két kötet esetében is, melyek egyébként csak szerzőjük halála után, posztumusz láttak napvilágot.

A Corvina Consort nagyon nagy lelkesedéssel és felkészültséggel vezet be Le Jeune világába bennünket: akár a praxis, akár az énekelt vagy hangszeres megvalósítás szempontjából vizsgáljuk a felvételt. Kihozzák azt a szépséget és feszültséget, melyeket ezek a miniatűrök megengednek az előadónak. Szórakoztatnak s közben elhitetik hogy kár hogy eddig nem ismertük Claude Le Jeune alkotói világát. Úgy gondolom a szándék és a megvalósítás magas fokon találkozott, méltó folytatásaképpen előző albumuknak.

2004.05.17. hétfő, 11:47

A XV. századi udvari zene jól reprodukálható és igen szép példája Németalföld helytartójának, Ausztriai Margitnak énekes albuma. A kíséretes dalok a reneszánsz udvari költészet gyöngyszemei, melyek középpontjában persze a szerelmes vágyakozás áll. E tekintetben nem sokat fejlődtek a slágerek az elmúlt közel hatszáz év alatt...

Ausztriai Margit korának kivételes személyisége volt, aki nő létére mind politikai, mind kulturális téren ki tudott emelkedni kortársai közül. Udvarának vendége volt többek között Erasmus, Cornelius Agrippa, sőt a később VI. Hadrianként pápai trónra emelt Utrechti Adrianus, vagyis Adriaan Florent. Éles eszű, ragyogó szellemiségű asszonyként uralkodott és ezt, valamint előkelő származását udvartartása s annak színvonala is jelezte. Ezek a dalok is ott születtek, s a mai napig Belgiumban őrzik eredetiben őket.

A Chansonok nem feltétlenül veretes versekből íródtak - bár e korban a költők elsőbbséget élveztek a zeneszerzőkkel szemben. Szerelmes vágyakozás a témájuk, s ma már inkább csak amiatt figyelemre méltók, hogy de la Rue zenésítette meg őket. Ezzel együtt egy virágzó kor szép lenyomatai, a Corvina Consort apró részletekre is figyelő, korhű előadásában pedig igazán kellemes meghallgatni őket.

[2002.02.05.]  - Magyar Nemzet

Pályája egyik legsikeresebb esztendejét tudja maga mögött a Hungaroton – jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Hollós Máté, a kiadó ügyvezető igazgatója. A nemzetközi szaklapokban minden eddiginél több díjat besepert Hungaroton kiadói tevékenységében változatlanul azokat a mennyiségi és minőségi tendenciákat követi, melyek az elmúlt években kialakított profilt jellemezték.

A lemezcég a 2001. esztendőben 172 kiadvánnyal képviseltette magát a piacon, ebből a Classic márkában 107 jelent meg. Tavaly a következő díjakat nyerték el: Diapason d’or kitüntető címet a Bartók zongorázik albumért, a Repertoire folyóirat előadói díját a Cage ütőhangszeres művei sorozat két CD-jéért, a Le Monde de la Musique folyóirat CHOC-díjjal tüntette ki az Obrecht miséit tartalmazó albumot, valamint Szigeti József és Bartók Béla 1940-es washingtoni hangversenyének CD-felvételét. Internetes elismerésekben sem volt hiány: az Év Középkori és Reneszánsz Felvételei 2001 – címben részesült az A:N:S Kórus felvétele Agricol miséivel, valamint a Pierre de la Rue-dalokat bemutató kompaktlemez a Corvina Consort előadásában.

A szakma itthon is megkülönböztetett figyelemmel kíséri a Hungaroton kiadványait és értékeli a kimagasló eredményeket: Liszt Ferenc Nemzetközi Hanglemez Nagydíjat adományoztak Liszt összes hegedű-zongora művének felvételéért Kelemen Barnabásnak és Bogányi Gergelynek, a Gramofontól Király Csaba CD-je, a Liszt orgonára és zongorára is megkomponált műveit bemutató korong kapta az Év komolyzenei lemeze címet. Három évvel az előző siker után, januárban ismét MIDEM Klasszikus Zenei Díjban részesült a Hungaroton, melyet a Bartók Béla- összkiadás (29 CD) mint a legjobb különleges kiadvány érdemelte ki.

Kálmán Gyöngyi

[2002.01.08.]  - Magyar Nemzet

Évszázadok egyházi és világi zenéjét játszó ének- és hangszeregyüttes a Corvina Consort (művészeti vezető: Kalmanovits Zoltán).

Most újabb világelső CD-felvétellel rukkolt elő: Ausztriai Margit sanzonalbumának néhány darabját rögzítették a Hungarotonnál. Ausztriai Margit kora kiváló politikus nőalakja, 1501 után II. Philibert savoyai herceg feleségeként a Pont d’Aui kastélyban uralkodott. 1507-től Károly herceg, a későbbi V. Károly császár németalföldi helytartója volt. Margit udvarában tudósok, humanisták, művészek adták egymásnak a kilincset, köztük Erasmus és Albrecht Dürer. Az uralkodónő maga is művelője volt a művészetnek, festett, énekelt, klavikordon játszott. Íróként és költőként is jeleskedett, dalgyűjteménye nem egy darabjának ő maga írta a szövegét. A rondó formában készült dalok zeneszerzője Pierre de la Rue, a XV. és XVI. század fordulójának egyik legismertebb muzsikusa, népszerű udvari komponistája, aki kéttucatnyi motettáját, 31 miséjét és mintegy 30 világi művét hagyományozta ránk. A több mint egyórányi, instrumentális opusokat is bemutató zeneanyag zenetörténeti kuriózum, s inkább a gyűjtők hangtárába kívánkozik.
[...]

Kálmán Gyöngyi

2008.05.26 07:58 - Gramofon

A Le Monde de la Musique francia zenei folyóirat, amely a hanglemez-piac legjelesebb újdonságai közül jutalmaz havonta néhányat, ez év májusi számában a Corvina Consort Hungaroton-kiadványának ítélte a rangos Choc-díjat.
A lemezen Palestrina Priego alla Beata Vergine című, 1594-ben megjelent vallásos madrigálkötete hallható a Kalmanovits Zoltán vezette Corvina Consort előadásában. A Corvina Consortnak ez már a második lemeze, ami Choc-díjban részesült.
A Le Monde de la Musique kritikusa így méltatja a Hungaroton Palestrina-kiadványát:
„A szintén késői Offertóriumokhoz hasonlóan a mester utolsó kötetében megjelent Szent szűzhöz szóló vallásos madrigálok ragyogó, ám szigorú hangvételű kompozíciók. A Corvina Consort a legnemesebb természetességgel formálja meg ezt a zenei világot. (...) Az énekesek könnyed hangképzése kiemelkedő, még a magas fekvésű dallamokat is különösebb erőfeszítés nélkül végig tudják vezetni. Egyhuzamban végig lehet hallgatni az együttes felvételét, rácsodálkozva a megformálás változatosságára.”